A hétvégém borzasztóan telt. De komolyan. A hír, ami pénteken a birtokomba jutott egyszerűen mindent felbolygatott. Egyrészt a bioritmusomat, aminek nagyon nem örülök. Egész éjjel forgolódtam, egy szemernyit se aludtam, és amikor szombat reggel a fürdőben megláttam a tükörképemet, konkrétan frászt kaptam. Samara is megirigyelhetett volna a Körből, hiszen a frizurám egy régen fésült fríz lóéra hasonlított, a szemem alatt fekete karikák ékeskedtek, az orromon az a bizonyos heg... nem is részletezném.
Még az se derített jókedvre, hogy apa a kedvemben akart járni, és fahéjas franciapirítóst rakott elém. Pedig az aztán mindig az egekbe repít. Ha eddig nem kóstoltátok volna, itt az idő, nem fogtok csalódni.
Chad és Mack úgy döntöttek, hogy délután elsétálnak a közeli parkba, engem is hívtak, de amikor mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam, az unokatesóm vette a lapot és szó nélkül magamra hagytak. Bezártam az ajtómat, előkutattam az ágyam alól a vészdobozomat, amelyben az ajándékba kapott csokikat, cukorkákat illetve desszerteket tartogattam, felkaptam a gitáromat, majd leültem a babzsákfotelomba. Bekaptam egy mozart golyót (imádom), és szép lassan elszopogattam. Majd csak úgy kedvtelésből pengetni kezdtem. Már rég nem gitároztam, ezért szinte felüdülés volt újra érinteni a húrokat, és hallani a fülbemászó dallamot. Az egyik régebben írt dalomat játszottam. Nem írtam hozzá dalszöveget. Úgy éreztem, hogy ez így jó, éneklés nélkül. Megnyugtató, ellazító. Ez kell most nekem. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Egyszer láttam egy sokatmondó filmet, már nem emlékszem a címére, csak annyi maradt meg, hogy az emberek soha nem élnek a jelenben. Mindig azon agyalnak, hogy mi történik majd, azon bosszankodnak, hogy mi történt, de az eszükbe se jut, hogy éppenséggel azért nem sikerült jól az a valami, mert nem koncentráltak rá, akkor is máshol járt az eszük. Na, most ezt az elvet próbáltam koppintani a saját helyzetemben. Nem gondolok semmi másra, csak a mostra. Az ütemekre. Az imént elhangzott hármas hangzatra. Igazán jól hangzott. Ez meg egy kis terc volt. Jól megkomponáltam akkoriban. Fél kézzel a dobozomba nyúltam, és törtem egy kockát a pattogócukros milkámból. Hmm, ez isteni. Kitől is kaptam? Ja, igen, ezt Mrs. Lavender adta a nyáron, amikor segítettem neki összegereblyézni a kertjében. Megérte. A dal befejeződött. Kinyitottam a szemeimet és mélyen sóhajtottam. Ismét ideges lettem. Nem megy ez nekem!!
Felálltam, félreraktam a gitárt, és kirontottam a szobámból. Vissza kellett fognom magam, hogy ne őrjöngjek. Így is úgy csörtettem, mint egy vaddisznó. Feltéptem a fürdő ajtaját, beléptem, és azzal a mozdulattal be is vágtam magam mögött. Egy pillanatra nekidőltem. Majd elsétáltam a tükörig és szembenéztem saját magammal. Mérges volt a tekintetem, a szemöldököm pedig...enyhén bozontos. Majd kiszedem. Megnyitottam a csapott, lehajoltam, és a tenyeremmel átmostam az arcomat. A hideg víz teljesen felfrissített. Kár, hogy az agyamat nem tudom kiöblíteni. Mennyivel könnyebb lenne az élet.
Visszasétáltam a szobámba, leültem az íróasztalomhoz, és felnyitottam a laptopomat. Bejelentkeztem Facebookra. Hátha itt el tudom ütni valamivel az időt. Épp, hogy elkezdtem lefelé görgetni, üzenetem érkezett.
Sweetie: Hello, Csajszi! :)
Hayley: Szia...
Sweetie: Jól vagy?
Nem. Nem vagyok jól.
Hayley: Aha. Miért?
Sweetie: Háát, tudod, Jay miatt... Este úgy tűntél, mint akit nagyon megvisel ez az egész...
Hayley: Különösebben nem aggaszt. Nem akarok szívtelennek tűnni, de nem ez határozta meg a mai napomat.
De, Hayley. Sajnos ez.
Sweetie: Értem. Azért elmondom, hogy este még beszélgettem Jay-jel.
Az agyam azonnal bekattant, az ujjaim, már majdnem begépelték, hogy "Miről?", de rájöttem, hogyha ezt megírnám, teljesen elárulnám magam.
Hayley: Az jó.
Sweetie: Mi van veled, Hay?
Hayley: Mi lenne?
Sweetie: Ne játszd a hülyét! Egyszavas válaszokat adsz, nem érdekelnek mások érzései... te nem vagy ilyen!
Szorosan lehunytam a szemhéjamat, szinte már fájt. Ez nem lehet igaz. Még internetes chat-ben is feltűnik, ha hazudok. Hogy lehetek ilyen béna?!
Hayley: A te érzéseid érdekelnek. Ugyanúgy, ahogy a hozzám közel álló embereké is. De az olyanokra, mint Jay, magasról teszek. Nem tett értem semmit, nem viselkedik velem normálisan. Ez a magyarázatom. Sajnálom, ha mostanában bunkó vagyok, sok rajtam a stressz, stb. Téged nem akarlak megbántani! Jay-t se. De attól még nem fogok úgy csinálni, mintha érdekelne, csak azért mert aggaszt, hogy mit érez. Sajnálom, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit - itt akaratlanul is megforgattam a szememet gépelés közben - , de nem fogok ezen az egészen fennakadni. Mégegyszer bocsánat!
Meg se vártam, mit válaszol, lecsuktam a gépet. Én hülye, miért is kapcsoltam be.
Visszaültem a babzsákfotelomba, és az ölembe vettem a vészdobozomat. Rajtam már csak ez segíthet.
Mack és Chad olyan ötkor érkeztek meg, hallani lehetett, ahogy a kettejük felhőtlen nevetése, ezzel együtt pedig a pozitív energia megtölti a házat. Feldübörögtek a lépcsőn, majd pillanatokon belül kopogtattak az ajtómon.
- Gyertek be! - motyogtam teli szájjal. Azóta is a dobozomat fosztogattam. Mint egy kiéhezett bűzösborz. Ma nagyon mennek az állatokkal összefüggő hasonlatok. Kinyílt az ajtóm, mire mindketten beléptek, kipirult arccal. Chad vigyorogva felém rohant egy fehér nejlonszatyorral.
- Tessék! - nyomta a kezembe.
- Mi ez? - érdeklődtem.
- A parkban árultak sült gesztenyét. - magyarázta Mack, majd lehuppant mellém és kikapott egy Ferrero Rocher-t a dobozomból.
- Úúú, köszönöm szépen. - mosolyodtam el, majd magamhoz rántottam a kisöcsémet és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Hangosan felkacagott, amikor csikizni kezdtem, az ölemben fetrengett. Amikor abbahagytam, tettetett felháborodottsággal feltápászkodott, és csípőre tett kézzel állt előttem.
- Mack, most adjuk vissza neki! - jelentette ki. Több se kellett, az unokatesómat nem kellett kétszer kérni, pillanatokon belül mindketten rám vetődtek, és csikizni kezdtek. Hangosan visongtam, illetve ütögettem őket, de hiába, túlerőben voltak.
- Oké, mostmár elég! - mondtam egy kis idő után, amikor már fájt a hasam a nevetéstől.
- Dehogy elég! - vigyorgott Mack elvetemülten.
- És mikor lesz az? - kérdeztem két röhögési roham között.
- Sohaaaaa! - kiáltott Chad.
- Gyerekek, lassan halkuljatok el, az egész ház tőletek zeng! - állt meg Apa az ajtómban, mire végre lemásztak rólam. Bágyadt tekintettel ültem fel, a hasamat fogtam, amiben izomláz volt ennyi idő után.
- Ezek nem százasok. - ráztam meg a fejem.
- Mit tettél, hogy ez érdemelted? - mosolygott Apa.
- Csak megcsikiztem Chad-et. - tettem szét a kezeimet értetlenül, de akaratlanul is elmosolyodtam.
- Ez valóban főben járó bűn. - bólintott egyetértően, mire felhorkantam és felálltam. Ezek nem értenek meg engem. Nem tudják min megyek keresztül. Apát és Chad-et nem is hibáztatom, hiszen őket nem avattam be a dolgokba, de Mack egyszerre tudta meg velem! Egy kis együttérzést, ha kérhetem.
Szerencsére Apa és az öcsém nem tűnt gyanakvónak, nem kérdezősködtek, hogy miért van ilyen pocsék kedvem. Chad még eleve kicsi, az ilyesmiket nem igazán tudja leszűrni, a drága jó apám pedig valószínüleg betudta a bennem túltengő hormonok mellékhatásának. Bíztató.
Amikor ismét egy kicsit magamra maradtam, újra bekapcsoltam a gépet. Megnéztem, hogy a barátnőm mit reagált a dühkitörésemre. Még mindig online volt, reméltem, nem látja meg, hogy fent vagyok. Ezt írta vissza:
Sweetie: Értem. Vagyis nem. Azt hiszem, nagyon el kellene beszélgetnünk, Hay.
Sweetie: Hé, most kiléptél? Ne már, mindig ezt csinálod :@
Még levegőt vettem, és lassan, szaggatottan fújtam ki. Istenem. Nem igaz, még ilyen helyzetekben is nekem kell másokat békítgetni. Magam se tudom, hogy mit érzek valójában. Egy picikét még bűntudatom is van Jay miatt, amiért nem tudom viszonozni az érzéseit. Más korombeli lány nyilván azonnal elmebajosnak nyilvánítana, ha tudná, hogy egy ilyen srácot passzolok. Kocka has, fél kézben röplapda, megnyerő mosoly hófehér fogakkal, és szép szemek. De én abba a kategóriába tartozom, akik nem azért lesznek szerelmesek, mert elképzelik, hogy végigsimítanak azokon a kockákon. Nyilván az sem lehet rossz, de...értitek. Nálam nem ez számít.
Éppen gépelni akartam a barátnőmnek, amikor bevillant egy új ablak. Ijedtemben ugrottam egyet a széken, amely fájdalmasan nyikordult egyet. Uhh. Talán egy kicsit visszakéne vennem a szénhidrátokból.
Josephine írt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Őrültem, hogy nem Ő írt.
Josephine: Szia, Hayley! :) Remélem nem zavarlak, csak szeretném elmesélni, hogy írtam még egy dalt, ami az elsőhöz képest mérföldekkel jobban sikerült. Hétfőn majd előadom neked, ha megeneded :)) Addig is jó hétvégét! :*
Ez a lány aztán nagyon lelkes!
Hayley: Szia :) Dehogy zavarsz, örülök, hogy ennyire belejöttél! Alig várom, hogy hallhassam az új szerzeményedet :) Neked is jó hétvégét xx.
Na, akkor vissza a fájdalmas valóságba. Rákattintottam Sweetie nevére.
Hayley: Bocsi, csak egyszerűen... megfutamodtam. Nem tudom mit tegyek. Jó lenne egy LB-s tanács. Nem lenne kedved átjönni valami 'Csak Csajos' programra?
Ki kell békítenem Sweetie-t, ha azt akarom, hogy kiálljon mellettem. Egyszerűen el kell neki magyaráznom, hogy mit érzek. Hiszen Jay is ezt tette. Biztos behülyítette a bizonytalan érzéseivel, a barátnőm pedig teljesen bedőlt neki. Be kell neki mutatnom a sztorit az én szemszögemből is.
Sweetie: Persze, hogy van kedvem, csajszi! :) Ottaludhatnék? Akkor átbeszélhetnénk az éjszakát egy kis kóla meg pizza társaságában. Sőt, hozok anya muffinjaiból is. Nekem, mint kerítőnőnek, teljesen tisztában kell lennem mindkét fél gondolataival, érzéseivel és aggájával. Jay-t már mindenről kifaggattam, most te jössz! Akkor indulhatok?
Hát ez gyors volt. Mindegy, már megszoktam Sweetie-től ezt az ultragyors hangulatváltozásokat. A lényeg, hogy jön! Alig várom már, hogy itt legyen. Az anyukája mesteri muffn-jaival együtt. A fenébe, nem arról volt szó, hogy egy kicsit visszaveszek a kajálásból? Na, mindegy. Majd holnaptól.
Hayley: Várlak .:)
Lecsuktam a gépet. Remélem, beválik a tervem és sikerül áthódítanom Sweetie-t az én oldalamra. Tudom, hogy elég kétszínűnek tűnök, nem is vagyok rá büszke, de muszáj cselekednem, különben bele leszek kényszerítve egy számomra nem kényelmes kapcsolatba. És annak a vége cseppet sem lesz happy. Hayley vs. Jay. Kezdődnek a csata! Lássuk, ki kapja Sweetie-t!
Lementem a nappaliba, hogy azonnal tudjam fogadni a barátnőmet. Apa a dolgozószobájában volt, ezért teljesen magam maradtam. Úgy döntöttem, hogy tévé nézéssel ütöm el az időmet. Úgyse jutok hozzá soha. Hiába, férfitúlerő van a házban, és ennek következményeül csak meccset illetve Thomas a Gőzmozdonyt nézünk. Mindegy.
De rájöttem, hogy nem sok mindenről maradtam le, a felnőtt műsorok színvonala talán teljesen megegyezett a mozdonyéval. Ezek a brazil szappanoperák egyszerűen kiábrándítóak. De most komolyan. Nem viccelek. Valami Juanito megcsalta Estefaniat, és ezért a nő hasba lőtte magát. Dráma a legjavából.
A barátnőm türelmetlen kopogtatása sietett a segítségemre. Izgatottan feltápászkodtam, és kirohantam az előszobába. Mosolyogva nyitottam ajtót.
Nem tudom, hogy Sweetie-nél mit takar az a szó, hogy "pizsamaparty" de nálam tuti nem a "túrát a Mount Everestre". Fél kezében a pink virágokkal díszített kisbőröndje, másikban a hálózsákja. Mit gondolt, hogy nálunk nincsen ágynemű? Komolyan, mintha most aludna itt először. Hátán egy hatalmas, nagy, látszólag teli hátizsák, hajába pedig itt-ott hajcsavarók. Te atya ég, Sweetie! Hogy mertél így kilépni az utcára?!
- Hát, szia. - dünnyögtem döbbenten. Többször is végigpásztáztam. Bénán félreálltam az ajtóból jelezvén, hogy jöjjön be.
- Szia, Hay! - vigyorgott boldogan, és abban a pillanatban, ahogy átlépte a küszöböt, mindent elengedett. A bőrönd nagy csattanással ért földet, a hálózsák halk puffanással. A hátizsákot is lebontotta magáról, késleltetve az is a fenyőfa parkettára zuhant.
- Úgy örülök, hogy áthívtál! - mosolygott, és gyorsan magához vont. Nevetve megszorongattam.
- Ééés... - kezdtem somolyogva - hol van az a muffin?
- Itt van. - nevetgélt. - Segítesz felvinni a cuccokat?
- Ja, persze. - kaptam a fejemhez, és felállítottam a bőröndöt a fogantyújánál fogva. A többit hozta ő.
Felmásztunk a lépcsőn az emeletre (valóban olyan fárasztó volt, mintha a Mount Everestet másznánk), és pont belebotlottunk Mack-be.
- Sweetie. - biccentett mosolyogva az uncsitesóm, aki látszólag éppen a fürdőszobába indult. - Te is ide költözöl? - döbbent meg a barátnőm "felszerelését" látva.
- Ja, nem csak itt alszom. - legyintett Sweetpea (ha ezt látná), Mack pedig zavartan mosolygott tovább. Úgy látszik a barátnőm nem vette a hangjából teljes mértékben kihallatszó gúnyt.
- Csajos estét tartunk. - magyaráztam a bőröndre támaszkodva. Látván, hogy az unokatesómat már nagyon türelmetlenül hívta a természet, magára hagytuk. Lepakoltuk Sweetie cuccait a szobámba.
Említettem már, hogy az én barátnőm szinte minden körülmények között otthon érzi magát? Ez az elv nálunk is érvényes. Éppen csak megtöröltem az enyhén gyöngyödző homlokomat, Ő már a laptopomat nyitotta fel. Furán ráncoltam a homlokomat, de végül ráhagytam. Emlékszem, hogy egyszer behívatott minket az igazgatónő, mert a tesitanár panaszolt ránk, amiért nem bírtuk lefutni (szerinte nem méltóztattuk lefutni) a cooper-t (12 perces folyamatos futás), és Sweetie felrakta a lábát az asztalára. Nem idézném fel a történtek következményét. Csak annyit mondok, hogy azóta nagyon érzékeny a bal dobhártyám.
Szóval, ott tartottam, hogy már gépezett is. Sóhajtva mellé húztam egy széket, és néztem, hogy mit művel. Kilépett a Facebookom-ból, és bejelentkezett az övébe.
- Anya nem engedte, hogy elhozzam a saját gépemet. - panaszolta látszólag értetlenül. - Azt hajtogatta, hogy ezt az estét töltsük végre kütyük nélkül. - forgatta a szemeit. - Látszik, hogy nem a mi világunkban él. Amúgy a muffin ott van a tatyómban.
Ez az információ végre felkeltette az érdeklődésemet. Felpattantam, és kikutattam a finomságot. Talán csukott szemmel is ment volna, hiszen messziről éreztem az illatát. Csokis-meggyes muffin. Ó, köszönöm.
Immár a fejemet tömve telepedtem vissza a barinőm mellé, aki már nagyban behálózódott az internetbe. Éppen az online lévő ismerősei között böngészett. Sorba jöttek az 'F' kezdőbetűsek, aztán a 'G', és a 'J'... hirtelen nem görgetett tovább. A tekintetem megállapodott Jay McQuillen neve mellett lévő zöld karikán. Ne, ne! Ne, ne, ne, ne, ne!
- Jé, fent van Jay! - derült fel Sweetie. - Megírom neki, hogy itt vagyok.
- Mi? - akadtam ki, sajnos teli szájjal. - Mi a fenének?
- Mert én jóban vagyok vele. - felelte jelentőségteljesen. Említettem már, hogy még mindig nagykabátban ült.
- Nincs meleged? - kérdeztem szórakozottan.
- Ja, de. - nevette el magát, majd a gurulós székem támlájára akasztotta a kabiját. És már írt is. Nem tudtam megakadályozni. Úgy döntöttem, inkább muffinba folytom a szomorúságomat. Az legalább kiáll mellettem.
Sweetie: Szia-mia Jay :)) Pont itt vagyok Hayley-nél. Kééépzeld, ma itt alszom ^^
Sóhajtottam. Nem ilyen csajos programra számítottam.
Jay: Szia :) Az jó. Érezzétek jól magatokat.
Meglepett, hogy ennyire visszafogott választ adott. Ez nem az ő műfaja.
- Akkor jó lesz pizza vacsira? - kérdeztem hirtelen Sweetie-t, aki azóta is Jay-jel beszélgetett. Úgy döntöttem, hogy inkább nem figyelem.
- Persze. - mosolygott rám a barátnőm. - Lehet olyan fokhagymás-tejfölöset?
- Kérése számomra parancs. - vigyorogtam rá, majd felpattantam. A folyosón van a vezetékes telefonunk. A biztonság kedvéért vittem magammal egy-két muffint. Betárcsáztam a pizzéria számát, bediktáltam a házszámot, majd, hogy mit kérünk. Sütit majszolva csoszogtam vissza a szobámba.
- Azt mondták negyed óra múlva ki... - a szó bennem akadt, ahogy megpillantottam Őt (!!!) a laptopom képernyőjén. Az állam enyhén leesett, de gyorsan visszacsuktam a számat a benne lévő kaja miatt. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy a barátnőm képes lesz bekapcsolni a webkamerámat, hogy Vele (!!!) beszéljen. Sweetie bíztatóan rám mosolygott. Óvatosan leültem a székemre, így már láthattam, és ő is engem. Szürke rövidujjú pólóban volt, haja épp elegendőn kócos, és az a féloldalas mosoly... O.M.G.! Nagyon jól állt neki ez az otthoni laza stílus.
- Szia, Hay. - biccentett, látszott, hogy vissza kell fognia a vigyorgását. Először nem értettem, mi ilyen vicces, de végül leesett, hogy úgy bámultam rá, mintha valami természetfeletti csoda lenne. Vagy mintha nem hinnék a szememnek.
- Hayley, ez a webkamera. Arra használható, hogy láthassák egymást...
-... tudom mi az a webkamera! - förmedtem rá a barátnőmre kicsit túl hevesen. Képes lett volna elmagyarázni, hogy mi az a webkamera? Ennyire tudatlannak tűnök?
Jay nem erőlködött tovább, kiengedte azt a gúnnyal teli torokhangú kacajt. Mérgesen pillantottam a képernyőre.
- Szia, Jay. - morogtam.
- Én is nagyon örülök. - somolygott, és beletúrt a hajába. Khmm. Sárm. - Látom, most is olyan jó kedved van, mint általában.
- Hé, csak meglepődtem. - védekeztem. - Nem számítottam rá, hogy amikor visszajövök, téged látlak a laptopom monitorján.
- És mizu, Jay? - kérdezte Sweetie, és kikapott egy muffint a dobozból. Már csak pár darab maradt. Ez van. Eteti magát.
- Semmi különös. - nyújtózkodott egyet. - Monopolyztam Grace-szel, mert anyáék valami projekten dolgoznak, és nem értek rá vele foglalkozni. De nem baj, nagyon szeretem a kishúgomat. - mosolyodott el aranyosan. Miket beszélek? Aranyosan? Ühm, csak simán mosolygott.
- Hány éves a húgod? - kérdeztem, és fél szemmel láttam, hogy Sweetie alig észrevehetően biccent egy elismerőt.
- Most volt hat. - válaszolta.
- Az én öcsém is. - mondtam megenyhülten.
- Hay-nek nagyon cuki öccse van. - kuncogott a barátnőm. - A múltkor ilyet szólt nekem, hogy a nővére nagymamásan öltözködik.
- Hé! - keltem ki magamból. - Ezt miért nem montad nekem?
- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - De vicces, az egyszer biztos.
Jay is röhögött vele.
- Ideje elbeszélgetnem Chad-del. - merengtem. - De nyilván hülyeségeket beszél. Nem öltözködöm nagymamásan.
Ahogy helyeslést várva körbenéztem, arra lettem figyelmes, hogy az LB-m hirtelen nagyon érdeklődik a tapétám mintája iránt, Jay pedig egy láthatatlan szúnyogot akart lecsapni. Sóhajtottam egyet. Szuper.
- Beszéltél azóta Finn-nel? - kérdezte Sweetie, én pedig kapcsoltam, hogy ez már nem olyan beszélgetés amibe becsatlakozhatok. Kivettem még egy muffint és rágcsálni kezdtem.
- Ja, persze. - biccentett Jay. Egyszerűen nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy milyen jól néz ki. Kimondtam. Ez van. - Hívott is párszor, meg üzent is. Sierrával is beszéltem, eléggé ki volt akadva szegény.
- Mi történt? - komorodtam el.
- Finn ma reggel tudta meg, hogy az éjjel meghalt a nagymamája. - magyarázta Jay.
- Úristen. - suttogtam. - Szegény.
- Ja. - húzta el Sweetie a száját. - Ez aztán jó hirtelen jött.
- Igen. - bólogatott Jay. - És Caleb, Sierra meg Finn is nagyon jóban volt vele. Elég nehéz lehet nekik.
- Ha beszélsz vele, add át neki, hogy sajnálom. - motyogtam.
- Miért nem mondod meg neki te? - döntötte félre a fejét érdeklődve. Érezni lehetett a hangján, hogy ez nem kötekedés (kivételesen), csupán egy mezei kérdés.
- Hát...hát - hebegtem - mert te vagy a legjobb barátja. Én nem vagyok vele annyira jóban.
- Csak simán írj neki egy üzit. Az is több, mint a semmi. - vonta meg a vállát.
- Oké, majd írok. - biccentettem.
- Mióta vagy te ilyen beletörődő? - vigyorodott el. Értetlenül ráncoltam a szemöldököm, majd Sweetie-re néztem, aki rejtélyesen mosolyogva megvonta a vállát.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy máshogy mindig minden modatomba belekötsz, most meg ilyen higgadt vagy. - magyarázta, ajka szélén csibészes mosoly bújkált.
- Nem tudom, egyszerűen jó kedvem van. - haraptam be az ajkamat. Tényleg ilyen dög szoktam vele lenni?
- És ez nagyon ritka alkalom. - vihogott Sweetie.
- Azt vettem észre. - bólogatott egyetértően Jay. Kínosan beszívtam a levegőt és összepréseltem az ajkaimat. Király. A legjobb barátnőm és a srác, aki állítólag szeret morcosnak tart. Sikerült jó benyomást tennem.
