Chapter 13.

Leültünk egy kicsit eldugottabb asztalkához. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy megláttam rajta egy aranyos mécsest, amelyben láng pislákolt. Ennél meghittebb helyen még életemben nem voltam.
- Na, mit szólsz? - kérdezte Jay. Látszólag még azon feszengett, hogy mit gondolok a meglepetés randi helyszínünkről.
- Ez... egyszerűen elképeztő. - vigyorogtam rá. - Alig találok szavakat.
- Tetszik? - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, az ő arcán is apró mosolyka jelent meg. Meggyőzően bólintottam. Éppen megszólaltam volna, de egy pincérlány jelent meg az asztalunk mellett.
- Köszöntelek benneteket a Raynold's-ban! - mondta vidáman. - Parancsoljatok, az étlapok! - rakta le elénk az ételek listáját. - Esetleg hozhatok addig valami italt?
Jay kérdőn rám nézett. Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Én egy jeges teát kérnék. - mondtam.
- Rakjak bele jégkockát? - vonta fel az ápolt szemöldökét.
- Nem, köszönöm. - ráztam meg a fejem. Eszembe jutott, hogy két éve egyszer kértem bele jeget, és utána egy hónapig betegeskedtem. Nem kérek belőle mégegyszer.
- Én pedig egy 7up-ot. - mondta Jay, amikor a lány - aki látszólag érdeklődött iránta, mert ahányszor megszólalt a randipartnerem, fülig pirult - kérdőn nézett rá.
- Azonnal hozom. - vigyorgott, majd elviharzott. Huh.
- Ez elég gáz volt. - kuncogtam.
- Mi? - ráncolta Jay a homlokát.
- Te nem vetted észre? - nevettem el magam. Értetlen képet vágott. Mostmár biztosra állítom, hogy a férfiak nem ismerik ki a nőket. Ebből következik az a sok vita.
- Eléggé beindult tőled a csaj. - böktem a pincérlány irányába.
- Mi? - röhögte el magát. - Nem lehet, hogy képzelődsz?
- Nem lehet, hogy nem veszed észre azt, ami az orrod előtt van? - vágtam vissza. Majd megráztam a fejem. - Mindegy, szerintem ne egy idegen lányról beszélgessünk.
- Te kezdted. - nézett rám. Gyilkosan tekintettem vissza rá. Látszott rajta, hogy bármikor kitörhet belőle a nevetés.
- Miért szereted ezt a helyet? - váltottam témát, miközben rákönyöltem az asztalra, és a kezemre támasztottam az állam.
- Hosszú történet. - mosolyodott el. Felsóhajtott, majd nekikezdett. - Régen apám mindig ide hozott, ugyanis Wayne Raynold, a tulaj jó barátja volt és kedvezményesen ehettünk. Ez a hely - egy ideig gondolkodott, hogy fogalmazzon - eszembe juttatja a régi időket, amikor a szüleim még imádták egymást. Tizenhárom éves voltam, Grace meg három, amikor először összevesztek - úgy igazán. Nem tudom, hogy min. Nem avatnak be a dolgokba. Nekem csak annyi a dolgom, hogy a húgommal legyek, és próbáljam elhitetni vele, hogy Anya és Apa szeretik egymást. Egyre nehezebb, hiszen ő is egyre nagyobb lesz.
Szomorúan halgattam. Szegény. Istenem. Hagytam, hogy folytassa.
- Nagyon félek, hogy egyszer bejelentik, hogy elválnak. Pedig elég valószínű, hogy ez lassan bekövetkezik. Mindig eszembe jutnak a gyerekkorombeli szép emlékek a szüleimmel, és ettől annyira fáj a szívem.
- Elhiszem. - sóhajtottam. - Ezt teljesen át tudom érezni. Amikor Anya már - mély levegőt vettem - haldoklott, lelkileg megpróbáltam felkészíteni magamat arra, hogy elmegy. Amikor az orvosok először közölték velünk, hogy nincs remény, teljesen összezuhantam. Nem bírtam egy légtérbe lenni másokkal, bezárkóztam. De lassan eljutott az agyamig, hogyha ezt csinálom, még rontok a helyzeten. Az utolsó napjaiban végig mellette voltam. Ott aludtam mellette akkor is, amikor Chad és Apa kimerülten hazamentek. Nem bírtam otthagyni.
- Hayley, nem kell erről beszélnünk, látom rajtad, hogy mennyire megvisel. - nézett rám aggódva.
- Nem, nem... néha jól esik kiönteni a lelkemet valakinek. - mosolyodtam el keserűen. - Tényleg váltsunk témát, mert ez kezd nyomasztó lenni. - nevettem el magam.
- Még ki sem nyitottuk az étlapot. - jegyezte meg Jay. Tényleg.
Ahogy kinyitottam, teljesen elvesztem. Egyre jobb és jobb ételek neve került a szemem elé. Most nagyon megfontoltan kell döntenem. Nem felhatom fel Jay kajáját. Nem szabad megtudnia, hogy ilyen hülye mániám van.
Végül a régi, öreg sajtos makaróni mellett döntöttem. Ő sose hagyott eddig cserben.
A pincérlány közben megérkezett az italainkkal, nagy csörömpöléssel helyezte elénk a poharakat.
- Sikerült dönteni? - kérdezte, és előkapta a noteszát.
- Igen. - biccentett Jay. - Hayley egy...
- ... sajtos makarónit kérek. - fejeztem be helyette, mire mosolyogva megrázta a fejét. A lány sietve bólogatott, miközben jegyzetelt.
- Én pedig csipős csirkeszárnyakat, krumplival. - mondta el a saját rendelését. Így a fair. Mindenki a sajátját.
- Rendicsek. - vihogott, leginkább Jay-re, aki szemlátomást nem vette a jeleit. Ez valamilyen szinten megnyugtatott. Jay elég analfabéta flört terén. Csak húzni tudja a csajok agyát, de az adást nem veszi.
Szerencsére magunkra hagyott.
- Most se tűnt fel, ugye? - nagyon jól szórakoztam rajta.
- Mi? - nevette el magát kínjában.
- Körülbelül egész idő alatt veled próbált flörtölni. - magyaráztam.
- Én nekem nem tűnt fel.
- Neked semmi nem tűnik fel.
- Ti, lányok mindent túlkomplikáltok? - röhögött.
- Meglehet. De nálatok, fiúknál meg minden olyan egyszerű. - védekeztem.
- Az. Egyszerű. - helyeselt. - Nem állunk le filózni, azon, hogy vajon az mit jelentett, hogy az a lány a szomszéd macskáját kémlelte, miközben virágot öntözött.
- Ez aztán nagyon béna hasonlat volt. - jelentettem ki kifejezéstelen arccal. Tökéletesen szórakozott rajtam.
- Tudom. Ezzel akartam éreztetni a dolgok értelmetlenségét. - magyarázta. - Hay, téged nagyon könnyen fel lehet húzni.
- Örülök, hogy rájöttél. - néztem rá mérgesen. - Sajnálom. Anyámtól örököltem. Ő is mindig apámmal pörölt minden apróságon.
- Szép jövő elé néz a kapcsolatunk. - mosolygott rám aranyosan, nekem pedig elállt a szavam. Olyan fura volt hallani, hogy szerinte van közös jövőnk. Fura és jó.
- Ez a cél. - mondtam végül, minden dühömet elveszítve. Félredöntötte a fejét, félmosolyra húzódtak az ajkai.
- Ééés megint komplikálsz. - jelentette ki magabiztosan. Ebbe beletrafáltál.
- Nem is. - kortyoltam bele a teámba.
- Ááá, dehogy. - harapta be szexin az ajkát. - És, hogy válaszoljak a ki nem mondott kérdésedre: igen, szerintem van közös jövőnk.
- Ezt honnan tudod? -kérdeztem.
- Csak úgy tudom. Mert nem igen lennék meg nélküled. - mondta, bennem meg ismét megállt az ütő. Nem komplikálok! Nem, nem és nem!
- Komolyan? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. Nagyon... bírlak. - tyűűűha. Ez aztán a szerelmi vallomás. Nem mintha szükség lenne az első randin ilyen komoly dolgokról beszélnünk.
- Hát, én is bírlak téged. - nevettem. - Csak azt nem bírom, amikor azzal az ördögi labdáddal dobálózol.
- Hé, ne sértegesd! - kelt a röplabdája védelmére nevetve. - Csak az útjában álltál.
- Én kérek elnézést. - háborodtam fel ismét. - Béna vagyok, ez van. Annak születtem.
- Mondtam már, hogy én szívesen edzek veled egy kicsit, hogy ne legyél annyira... ügyetlen. - kereste rám a megfelelő szót. Megértem.
- Tudod, mit? Edzek én veled, csak, hogy felfogd, reménytelen eset vagyok. - jelentettem ki.
- Alku. - nyújtotta a kezét, én meg erőteljesen megráztam. - Én pedig bebizonyítom, hogy én bárkit képes vagyok megtanítani röpizni.
- Nem tudod, mire vállalkozol. - mosolyogtam rá édesen.
- Igazi kis sportolót faragok belőled. - viszonozta az előbbi gesztust.
- Na, azt lesheted. - húztam össze a szemeimet.
- De csak, hogy sportszerűek legyünk, meg kell ígérned, hogy nem hátráltatsz, azaz nem bénázol direkt. - nézett rám jelentőségteljesen.
- Én vagyok a sportszerűség fő istenítője. Nem is kell kérned. - bólintottam.
- Rendben. Mikor kezdhetünk? - hogy a francba jutottunk el idáig?
- Felőlem akár holnap is. A Zene Klub után. - mondtam vakmerően.
- Okés. Beírlak a naptáramba.
- Remélem, tudsz nekem helyet szorítani.
- Megoldom. - mosolygott rám. - Mit kapok, ha nyerek, és megtanítalak röpizni?
- Egy puszit arra a cuki kis pofidra.
- Na, de most komolyan. - röhögte el magát. - Egyezzünk meg. Ha sikeres leszek, és megtanulsz röplabdázni, egy hétig nem osztasz ki. Ha viszont, tényleg reménytelen vagy, ami lehetetlen, akkor...
- Akkor kitűzünk egy napot, amikor totál meztelenül jössz suliba. - jelentettem ki, mire elkerekedtek a szemei. Végül elvigyorodott.
- Kemény vagy. De sajnos nincs az az isten. hogy te nyerj.
- Majd meglátjuk.
Azt hiszem, egész jól indul a randink. Két kattant tinédzser egy tető alatt. Egy csakis jól alakulhat.